A kereszt alaprajzú kúria már jól látszik az 1861–1866. évi II. katonai felmérés térképén, ahol a téglalap alakú, több épületből álló, parkkal övezett gazdasági egységet „Német Antal” majorjaként tüntették fel. Az 1883. évi kataszteri térképen a kúria alaprajza is jól kivehető, melyet ezek szerint hosszabb oldalain kocsi-aláhajtóval és rizalittal láttak el. A szájhagyomány szerint a kúria terveit Ybl Miklós készítette. Virág Zsolt a Békés megyéről írt Kastélylexikonában részletesen elemzi az épületet: „Szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú, hosszan elnyúló épület. … A főpárkány alatt geometrikus díszítés fut körül. A főhomlokzaton – a régebbi épületrész előtt – egykor a két szélen egy-egy pilléren és egy-egy oszlopon nyugvó, timpanonos portikusz állt, amelyet mára lebontottak. (A timpanont utóbb szecessziós jellegű indás díszítéssel látták el.) A lebontott portikusz mögötti falsíkba simuló tornác ma is megvan, szélein – ahogy egykor a portikusznál is – egy-egy pillér és egy-egy oszlop áll. A hátsó homlokzat nyílásritmusát megváltoztatták, nyílászáróit kicserélték, eredetileg 2+3+2 osztást kapott. A régebbi épületrész középtengelyében rizalit lép ki a fal síkjából. Az épületet kontyolt nyeregtető fedi, a kúria egy része alatt pince húzódik”.
A kúria első tulajdonosa a gyulai illetőségű Németh Antal (1800–1874) volt, egy Vas vármegyei nemesi család sarja, Dömötöri előnévvel nemességüket III. Károlytól kapták 1723-ban. Antal nagybátyja, János (1750–1829) igen jelentős pozíciót töltött be, mert a királyi személynöki bíróság tagja, septemvir volt. Antal apja, József Nagyváradon ügyvédként ténykedett. Nemességüket 1791-ben igazolta Békés vármegye rendjei előtt (+1807). Antal 1824-ben kötött házasságot gyergyószentmiklósi Kövér Magdolnával, házasságukból két gyermek született. Pályafutása során 1820-ban tiszteletbeli aljegyző, 1828-ban számvevő, 1832-ben táblabíró, sőt 1843–1846 között már Békés vármegye másodalispánja. Az újjáalakult Csorvás egyik leggazdagabb középbirtokosa (közel 300 kh) volt. Első fia, József (1825–1885) a szabadságharc idején hadnagy. 1872-ben már csak 110 kh földdel rendelkezett Csorváson. Felesége dezséri Rudnyánszky Emília bárónő volt. (A későbbi kataszteri felmérésekben és házszámjegyzékekben ezért szerepel báró Németh Józsefné tulajdonos nevén az ingatlan.) Ebben az időszakban vásárolt földbirtokot a tehetősnek mondható Stojanovits Szilárd (1806–1880). Így került lánya, Izabella és férje, Reck József tulajdonába a majorság és a kúria. Az 1883. évi térképen már Reck Józsefnét tüntetik fel birtokosként. Ezt követően a kúria jobb oldalához új szárnyat csatoltak, így az eredetileg klasszicista stílusú épületet szecessziós – valamint utóbb az art deco-t idéző – díszítőelemekkel látták el. Az archív kép már ezt az állapotot tükrözi, bár a visszaemlékezések szerint az épület teljesen azonos képet mutatott az 1908-ban emelt, a Kismajorban álló Wenckheim kúriával, így nehezen eldönthető, hogy a két épület közül melyiket ábrázolja.
A família vendégeként többször a kúriában aludt Munkácsy Mihály (1844–1900), és a hagyomány szerint a „Búsuló betyár” című képéhez itt „merített ihletet”. Miután nagybátyjánál, Reök József gerendási birtokosnál lakott így a legközelebbi, a csorvási nagyvendéglő zenészeiről mintázta meg a képen látható alakokat. A kúriában díszebéden vett részt Habsburg-Lotaringiai József főherceg (1872–1962), 1919-ben kormányzó, 1936–1944-ig az MTA elnöke. Megfordult az épületben gróf Apponyi Albert (1845–1933) miniszter, a trianoni békediktátum tárgyalója is.
A II. világháború után a majort és a kúriát államosították, területén 1948-ban gépállomást hoztak létre. 1960 körül az Ady TSZ tulajdonába került. 1989-től az épületegyüttesben a Hudák család szövőműhelye, majd tevékenységi körüket bővítve, 1992-től magyar nemesi és polgári díszruhákat készítő varrodája működik. Méltó helyre talált a 2019-ben felújított épületekben az új állandó kiállítás is.